Minden szénhidrát cukor alapegységekből áll, a felosztásuk az alapján történik, hogy hány cukormolekula kapcsolódik össze, ezzel pedig milyen bonyolult szerkezetet alkotnak, mennyire könnyen bontjuk le őket.
Egyetlen egységből állnak, éppen ezért nagyon hamar hasznosulnak az egyszerű cukrok: a glükóz, a fruktóz (gyümölcscukor), a galaktóz (a tejcukor építőköve). A kristálycukor és a tejcukor két-két alapegységből állnak, de ezek lebontása sem igényel túl nagy munkát. Ezért emelik meg vércukorszintünket az egyszerű cukrok olyan könnyen.
A keményítők (ez található nagy mennyiségben a kenyerekben, tésztákban, rizsben, burgonyában) már összetettebb, sok-sok alapegységből álló szénhidrátok, őket poliszacharidoknak hívjuk, sok száz, akár ezer egységből is állhatnak. A poliszacharidok másik nagy csoportját az emésztésnek ellenálló rostok alkotják, amit a teljes kiőrlésű termékekkel, gyümölcsökkel, zöldségekkel juttathatunk a szervezetbe.
Az egyszerű szénhidrátok és a rostok, keményítők között helyezkednek el a szerkezetük bonyolultságát tekintve az oligoszacharidok, amik 3-9 egységből állnak. Ide tartoznak a prebiotikumok is, amik az igen fontos probiotikumok tápanyagaként szolgálnak fontos szerepet a táplálkozásunkban.
Sokszor hallom diétázóktól, hogy nem eszik szénhidrátot. Ebből is láthatjátok, hogy ez egyrészt lehetetlen (bár az egyszerű szénhidrátok, tehát a cukrok fogyasztását tényleg érdemes minimalizálni), másrészt fontos azzal tisztában lennünk, hogy szénhidrátokra (gondolj csak a rostok szerepére) nagy szükségünk van, csak arra kell ügyelnünk, hogy ne essünk túlzásokba.
Címkék:
szénhidrát, katusfood, diéta, táplálkozás, cukor 
